2015. október 16., péntek

Az óvoda ablakában..



Integet, ameddig csak lát,
mindennapos elszakadás,
látom csillogó szemeken
tudja, jövök majd, szeretem.

Mindig elérzékenyülök,
s szívem hangosan dübörög.
Már nem sír, mint eleinte,
biztat mosolya, őszinte.

Édes kincsem, boldogságom
visszaintek, amíg látom.
Óvodásom, kicsi gyerek,
jövök hamar, majd sietek.

/A reggel érzékeny napszak,
meséli óvoda ablak.
Könnyes sóhaj, intő kezek,
nyomot hagynak leheletek./

Zagyi Gáborné
/Ahogyan megéltem én is egykor...smile hangulatjel /



2015. október 13., kedd

Pinty


Jókedvűn gondtalan a Pink-pink,
revir felett, pjü-pjü hallatszik,
a fején kékesszürke sapka,
nincsen rangja, csak néhány csíkja.
Fészkük valahol a fasorba,
fiókák kirepültek sorba,
még valamikor júniusba.
Csendül az esőhívó hangja.
Borul, eső csöppen tollára,
párja már várja vacsorára,
röppen, s útközben elmondja,
ugyan miért járna a boltba,
a csemegéjét fölkapkodja,
csőrében bogár, friss magocska.
Zagyi Gáborné

2015. október 12., hétfő

A kicsi festőművész

Elfogyott a papírlapom,
kipróbálom most a falon.
Milyen szépen fog a filcem!
Le nem mossa senki innen.

Van anyának tartós rúzsa,
azzal szép a piros rózsa!
Magamra is festek egyet,
csak úgy ragyog, olyan szépek!!

Jó, hogy tegnap volt a festés,
illik hozzá, ez most mesés.
Biztos nagyon megdicsérnek,
mert örülnek minden szépnek.

Azt hiszem most hasznos vagyok,
jó, hogy elfogytak a lapok.
Pillangók és szép virágok,
a konyhában is nekilátok.


Zagyi Gáborné

A nagy hal




Nagy feladat volt ez ,
sokáig csöndben lenni,
csak ülni a tóparton,
kapásjelzőt lesni.

Néha futottam egyet,
mert elzsibbadt a lábam,
s jókat hemperegtem
a fák hűs árnyékában.

Sokat nevettünk együtt
míg a halamra vártam,
mert apa rám is figyelt,
míg a botra vigyáztam.

Rafináltak a halak,
leették a kukacot,
újra kellett csalizni,
dobtam etetőanyagot.

Egyszer mellé sikerült smile hangulatjel
beröpült a nádasba,
ijesztő ricsajt csapott
egy rémült vadkacsa.

Suhogott a horgászbot,
feszült a damil rajta,
csattant az etetőkosár,
Jó dobás! Apa megmondta smile hangulatjel

Mocorogni kezdett a
kapásjelző karika,
gyorsan kaptam a botot,
a halam egyre húzta.

Fárasztottam kicsit,
gondoltam így könnyebb,
apa is így szokta,
mert így sokkal bölcsebb...

Nem mondom, nehéz volt,
megsúgom: segített apa.
Komoly zsákmánnyal megy
haza, az ő büszke fia.

Apának is megakadt,
övé kicsit nagyobb,
de hogy, ha megnövök,
én hatalmasat fogok!!!!

Zagyi Gáborné
 /hét éves unokám kis Tamás első hala/
2014 október

Gyerek ima



Drága jó istenke,
figyelj kicsit ide..!
Kicsi vagyok még,
nem kell semmi se...
Mégis lenne egy
picike kérésem...
Az se magamnak lesz
szüleimnek kérem...
Adj nekik nyugalmat,
sok az idegesség..
olyan munkát adj,amivel
jár a fizetség...
Küldj békességet,
ne veszekedjenek...
egyetértésben velem
vidáman nevessenek....
Adj nekik SOK időt,
abból rengeteget...,
több jusson rám is,
mellé sok türelmet...
Nyugtató éjszakát
küldj a szemükre.
Vigyázza álmukat,
sok kicsi lepke...
Szeressék egymást nagyon,
s engemet is...,
Ha megnövök meghálálom,
imádkozom hozzád addig is...


Zagyi Gáborné

Amíg mesélek...



Apró kezek tartják össze,
lelkem ábrándos csarnokát,
mosolygó gyöngyök díszítik,
rideg valóra néző ablakát.

Édes érintések melegítik,
ösztönzik a dermedő keringést,
csillogó tekintetek varázsa
fonja szorosra, a kötődést.

Főszerepet játszom e különös,
ártatlan, gyermeki világban,
s amíg hallgatják a mesémet,
magam is hiszek a csodákban...


Zagyi Gáborné

Gyermek kérdések



Mennyi titok és rejtély,
amit meg kell fejteni,
mennyi csoda és varázs,
mit be kell bizonyítani.

Álomszerű, valós mesék,
és mesékbe szőtt valóság,
tenger cseppben mért kérdés,
mert tényekben az igazság.

Lehet fű, fa, virág, madár,
bogarak, állatok. Érdekes.
Mi, hogyan, miért, minek?
Mind egyformán lényeges.

Csak győzd szusszal, felelettel,
hisz ilyen minden kisgyerek,
szeme hálás pillantása,
válaszokért köszönet... smile hangulatjel smile hangulatjel


Zagyi Gáborné



Dollár (a kutyus)


Apró eb létemre,
nagyon sokra vittem,
elvégzett diplomám,
kutya becsületben.

Tengernyi a dolgom,
hűségesen végzem,
annyit lótok-futok,
lóg a kutyanyelvem.

Láb és nyom követés
egyik büszkeségem.
Minden neszre, zajra,
oda kell figyelnem.

Van ám készenlét is,
porellenőr lettem,
ugyan nem kért senki,
magam kineveztem.

Kertben futkározom,
utána lefekszem,
minden kedves helyet
végig kell hevernem.

Kádban Riviéra,
csuda fényes tenger...
Igazán... nem szeretek
csobbanni a vízben.

Homályosan látok,
piros lesz a szemem,
a legjobb elnyúlni
a száraz melegben.

Különösen a gazdi
fürdőköpenyében,
a kuckót nekem szabták,
otthonos zsebében.

Édeset álmodok,
becéző kezekben.
Ez a főnyeremény...,
élni szeretetben.

Zagyi Gáborné

2015. október 6., kedd

Reggel a baromfiudvarban...


Büszkén harsan ébresztője,
ő a hajnal éber őre.
Tarka tollú, cifra kakas
a pitymallat üdvözlője.
Életre kel fészekalja
a kotlós kotyog, csipogás.
A csibéket ráncba szedi.
Csak szépen, sorban. Indulás!
Mocorog a tojó láda,
harsan reggeli kotkodács:
Gazdasszonykám gyorsan gyere,
mert még kihűl a friss tojás!
Furcsa pár is előtotyog,
az udvaron van egy tócsa,
míg fürödnek, tollászkodnak,
sápog, hápog a két kacsa.
Bari béget az akolban,
kéne neki friss füvecske,
a kánont énekeli hozzá
türelmetlen kicsi kecske.
Malacka az ólban röfög,
a moslékot lesi, várja,
türelmetlen, hangoskodik,
tálán elaludt gazdája.
Peckesen jár méltósággal,
felfújta magát a pulyka,
dehogy mérges, csak rémisztő
lógó orra, bibircsókja.
Szárny csapkodás, nagy a lárma,
gőgös libák gágogása.
Várja őket zöldellő rét,
a patakpart szabadsága.
Nyúlmama a ketrec mélyén,
már megérdemelten piheg,
a tucatnyi nyuszigyerek
elégedetten szendereg.
Eleven baromfiudvar
színes összevisszasága,
a napsugár is mosolyog,
a zajongó kavalkádra.
Zagyi Gáborné

Csóka-móka


Egy fecsegő csóka
röpült fel az ólra.
Furcsa madár móka,
locsogó mondóka.
Becsap a csalóka,
ravasz mint a róka,
a padlásra lógva
ráakadt a jóra.
Csírázó csicsóka,
szárított boróka,
csipetnyi magocska,
egy régi cipócska,.
Felfigyelt apóka,
a csattogó szóra.
Macskát a padlásra
a tollas fickóra!
Dehogy áll csatába,
hiszen csak egy csóka!
Holnap visszavárja
csábos vacsorája.
Zagyi Gáborné

2015. október 3., szombat

Ki válaszol, utat mutat



Időzített kérdés robban,
sok a talány: miért, honnan.
Formák, képek és szabályok,
csupa-csupa jó tanácsok.

A színekben is titok van,
fűben, fában, és virágban.
Minden, ami él és mozog,
kúszik, mászik vagy csak forog.

Vízen vagy a levegőben,
úton halad, s hány keréken.
Miből készült, honnan ered.
A felnőttek türelmesek?

Kell mindenhez magyarázat,
kíváncsiság sosem fárad.
Kicsi gyerek tanul, kutat,
ki válaszol, utat mutat.

Zagyi Gáborné

Hangos változat:Gyökér-falvi történetek XI. rész Az esőtündér szárnya


2015. október 1., csütörtök

Gyökérfalvi történetek XI.rész: Az esőtündér szárnya


Izzott a levegő
nyár van gyökérfalván.
Régen esett eső 
siralmas a látvány.
Fakuló levelek,
hervadó virágok,
ilyen forróságot
Rák apó sem látott.
Csökken a víz szintje
az erdei tóban,
Rák apó pihegett
a vízi kunyhóban.
Néha előmászott
az eget kémlelve
az apadó tavat
aggódva figyelte.
Mi lesz, ha kiszárad,
hol lel majd otthonra,
mikor itt becsülik,
mindig akad munka.
Ahogy búslakodott
észrevett egy nyomot,
ici-pici láb volt...
- Kié ?- gondolkodott.
Egy fűzfa aljában,
rátalált, ki hagyta,
egy tündér üldögélt,
búsan szomorkodva.
Ráköszönt apóka,
- Szép napot kedveském!
Megijedt a tündér.
- Nincs baj, tőlem ne félj!
- Dehogy nincs jó apó,
elszakadt a szárnyam,
így nem jutok haza,
sírok egyfolytában.
Ott lakom én messze,
túl a szivárványon.
Vajon édesanyám
valaha még látom?
- Ne sírj kicsi lányka
van tűm, cérnám, olló,
lesz majd másik szárnyad,
Rák apó jó szabó.
Lepke hullott szárnya,
akad itt a parton,
méretre kiszabjuk.
gyorsan meg is varrom.
Csattogott az olló
dolgozott a szabó,
jobb lett, mint a régi,
rá adta Rák apó.
Hálás volt a tündér
gyorsan tova röppent,
apó tovább búsult
a víz apadt, csökkent.
Épp aludni készült,
kopogást hallani,
- Rák apót keresem!
kiabált valaki.
Elámult apóka
a szép jövevényen,
ezüstben csillogó,
szépséges tündéren.
- Jó estét Rák apó!
Esőtündér vagyok.
A szivárványon túl
felhőket uralok.
Hálásszívvel jöttem
lányom hazajutott,
és mert segítettél
ajándékot adok.
Teljesítem vágyad
kívánhatsz akármit.
Álmélkodott apó.
- Hiszen épp volna mit.
Van is kívánságom
nem is akármilyen,
csak az eső essen
aszály sose legyen.
Bólintott a tündér,
de el is tűnt nyomban,
legyintett Rák apó,
- Ezt is csak álmodtam.
Kiáltásra ébredt,
- Hurrá!! De jó, de jó!!
Kimászott vackából,
s elámult Rák apó.
Szakadt az eső, s mindenki
boldogan táncolt, ujjongott.
Felfrissült végre az erdő
éledtek fák és virágok.
Micsoda különös titok!
Rák apó büszkén somolyog,
s mintha valaki intene
ott, ahol szivárvány ragyog.
Zagyi Gáborné

Vezetni tanulok

Már vezetni tanulok,
lassan el is indulok.
Még óvatosan haladok, 
száguldozni nem fogok.

Vagány sofőr sem vagyok,
bár néha már lazulok.
Kanyarodni szépen tudok,
aztán kicsit felgyorsulok.

Gurulok én körbe körbe,
de csak anya közelébe,
mert aggódik mindig értem,
pedig én még sose féltem.

Buták ezek a nagyok,
én sose rosszalkodok.
Jó reflex-el rendelkezem
felesleges a félelem.

Azért ha arra megyek,
figyelj rám, majd integetek.
Az autóm kicsi remek,
nem okozok balesetet.


Zagyi Gáborné

Világ vége

Nagy útra indult,
kis kosár kezébe.
Meg kéne tudnia,
hol van a világ vége.

Kosarába pakolta,
ami nagyon fontos,
a kedvenc babáját,
s nyuszit a bozontost.

Kell még egy kis süti
és alma is az útra,
miután elkészült,
kezdődhet a túra.

Csöndben nyílt az ajtó,
senki meg ne hallja,
hamar véget érne
az ő nagy kalandja.

Az udvaron a cica
nyomába szegődik,
társa is akadt,
ez jól kezdődik.

Tarka lepkék szállnak
a virágos kertben,
megáll, mert szépek
csodálta önfeledten.

Aztán észbe kapott,
hogy neki doga van,
hova is készült
ilyen nagy titokban.

Megtorpant a kapuban,
merre is induljon.
Hol is az a világ vége
talán árkon-bokron?

Leült a kispadra,
kosár az ölébe,
bizony megéhezett,
a nagy sietségbe.

Előkerült a süti,
gyorsan elmajszolta,
de azután szomjas lett,
jöhet rá az alma.

Gondolkodik erősen,
most aztán mi legyen,
az uzsonna elfogyott
tovább minek menjen.

Várhat még egy kicsit
az a világ vége,
meg amúgy is elfáradt
a hősiességbe.

Inkább megkéri anyát,
mutassa meg merre van,
nem megy ő már sehova
éhesen meg álmosan.



Zagyi Gáborné