Róka móka

Rókalyukban három kölyök.
Vörös bundás, kis ördögök.
Merész, aki a legnagyobb. 
Majrés félős és izgatott.

Vidám köztük, kicsi Móka,
kedves, virgonc, csak aprócska.
Csúfolja a másik kettő.
- Elnyel majd a sötét erdő!

- Engem sose! Sokat tudok,
kicselezem, ravasz vagyok.
A kicsi még nem ostoba.
Megnövök még, mondta anya.

Róka mama megérkezett,
- Itt az ebéd siessetek!
Mancstörlés és pofi mosás,
hoztam tyúkot, s van friss tojás.

Neki ül a három gyerek,
s mert irigyek verekszenek.
Több jut annak, aki erős,
éhes marad ki szégyenlős.

Nagy a zsivaj, marakodás,
kicsi ez a rókalakás.
Rókáék nem mosogatnak,
nem tányérból falatoznak.

Jóllakottan elpihennek,
Este felé futni mennek.
Róka papa lomtalanít,
róka mama kitakarít.

Merész az már nagyon bátor,
különösen napnyugtakor.
Majrés inti. Óvatosan!
Inkább lassan, de biztosan.

Kicsi Móka jót hempereg,
összetúrt egy levélhegyet.
Kacag, nevet: vuk, vuk, vak, vak.
Furcsa árnyék a fák alatt.

Ismerős, nagy szuszogással,
Koca mama a fiával.
Mutatkozni nem tanácsos,
soha nem volt barátságos.

Á, de baj van! Észre veszi!
Majrést, Merészt megkergeti.
Kicsi Móka zajtalanul
avar alatt,csendben lapul.

Elül a vész, előbújik.
Rókalyukig hazakúszik.
Hazaér a két testvére,
gyorsak voltak szerencsére.

Összebújnak az alomban,
biztonságos otthonukban.
Alszik mind a három róka,
Merész, Majrés, kicsi Móka.

Ilona Zagyi Gáborné

Őszfestés

Megunta az erdő
zöldellő pompáját,
színekre váltja
egyhangú koronáját.

Válogat a szelíd,
meleg színek között,
aranyló sárga, barna,
s akad ritka vörös.

Nehéz döntenie,
mi áll neki jobban,
nézegeti magát a tó
tükrében titokban.

Segít neki a nap,
perzseli pirosra,
ha mégsem tetszik,
barnára szárítja.

A szél is kontárkodik,
pajkosan kócolja,
divat ma a tépett,
súgja mosolyogva.

Nagy az egyetértés,
változik a típus,
dolgoznak a művészek,
melyik a jobb stílus.

Mosolyog még a nyár,
korai a festés...
minek ez a felhajtás,
ez a nagy sietség.

Megadóan legyint,
átadom a terepet...
hűvös szellő söpöri
az utcákat, tereket.

Csodálattal nézi
a meleg színeket,
de kezd már vacogni,
nem bírja a hideget.

Kabátot ő nem vesz,
mert van ám büszkesége,
inkább a madarakkal
elmegy melegebb vidékre...

Ilona Zagyi Gáborné
2014.08

Ősz, a mester

Köszön az ősz! Szép évszakot!
De jó! Megint itthon vagyok.
Megöleltem nyár barátom.
Búcsúzik. Már pakol, látom.

Együtt játszunk egy-két hétig.
jó pajtásom egész dér-ig.
Nem érek rá, sok a dolgom,
majd rájössz, hogy nem csak mondom.

Elhoztam az ecsetemet,
átfestem a leveleket,
s mindenfélét, amit még kell,
ezért mondják rám, hogy mester.

Színek, ízek, kincset adok.
Érzed, ezt a jó illatot?
Nyár elkezdte, befejezem,
éléskamrád tele legyen.

Megértek a szőlő szemek.
Mosolygósak, kerekdedek.
Van itt sárga, piros és kék.
várja már, hogy szüreteljék.

Csipke, kökény, galagonya.
Ízesebb lett az áfonya.
Sok a munka, lótok-futok.
Igyekszem én, ahogy tudok.

Ilona Zagyi Gáborné

Gyurgyalag-felhő

Krük, krük,krük, krű, prű,prű,prű,prű
itt, a ház fölött köröznek,
tarka, vidám madárkáim
érzem, elköszönni jöttek.

Itt az idő! Elmúlt a nyár,
Hosszú az út, indulni kell!
Hangos zsivaj. Madárfelhő
lebeg az égen, s énekel.

Nézem, ahogy távolodik,
s az egész itt-ott megszakad.
Tudom, hogy majd viszontlátom!
Szerencsét kívánok, s jó utat!

Ilona Zagyi Gáborné

Diókóstolók

Holló Sanyi, Holló Maris
a diófán üldögélnek.
Figyelik a házat, kertet,
- "kong,klong, krug, krug".- Beszélgetnek.

Őszi színek, őszi zajok.
Kicsi mókus diót keres,
a két madár ámul, bámul,
ahogy surran, villámsebes.

Talált diót, meg is töri,
hull a csonthéj a fa alá,
jóllakottan elégedett
futkározik fel és alá.

Holló Sanyi gondolkodik.
Jó ízű-e, finom lehet?
Röppen föl a diófára.
- Megkóstoljuk, hozok egyet!

A csőrében ott a dió.
- Nagyon kemény. Hogy törjük fel? -
Fejét rázza Holló Maris
- Nem lehet ezt madárcsőrrel.

- Kárba nem vész majd meglátod,
van itt ész, holló tudomány.
Röpüljünk csak el az útig,
a tervem kipróbálhatnám.

Terepjáró zötykölődik,
sok a kátyú, az út rögös.
Ledobja a kerék alá,
a kemény héj összetörött.

Nincs autó most már sehol,
szétnéznek még, türelmesek.
Kihalt az út, lakmároznak,
minden morzsát összeszednek.

Kicsi Kincsem / Ilona Zagyi Gáborné /

Ufó a fák alatt

Lógatom a lábam,
a hinta elringat,
élvezem az estét,
jóleső kábulat.

Virágzó akácfa,
édes illatfelhő,
mesét súg fülembe,
a hízelgő szellő.

Figyelem az erdőt,
a zöldellő csendet,
ilyet az ember tán
csak vászonra festhet.

Most valami mozdul,
repked a fák alatt,
egy sárga csészealj,
a szemem rá tapadt...

Csak nem ufót látok!!
Hol a szemüvegem...
ijesztő káprázat,
vagy elment az eszem?

Bizonyítanom kell,
gyorsan filmre veszem,
szalagcímen látom,
ahogy híres lettem.

Fölteszem a gépre,
elemzem a képet,
a valóság vetett
álmaimnak véget.

Nem sárga űrhajó
nincs lappangó titok,
amit fényképeztem
hétköznapi dolog.

Beöltözött méhész
zöldes overallban,
méhei közt járkál
nagy, kerek kalapban.

Ilona Zagyi Gáborné
2015.05