2017. december 7., csütörtök

Várakozás



Ujjacskáján számol,
hogy ennyi meg ennyi,
ám az idő nem akar
gyorsabban telni.

A türelme fogytán,
micsoda izgalom...!
Karácsonyi égők
fákon és házakon.

Ámulva nézi végig
minden áldott este,
ábrándozó szívvel
csillagokat lesve...

Közeleg az ünnep,
más ez mint a többi,
angyalokat láthat,
csak oda kell figyelni...

Lesz majd Karácsonyfa,
alatta sok ajándék!
Amikor mindenki mosolyog,
az az este meseszép...

Lát majd csillagszórót,
ami csupa-csupa varázs,
csak még egy kis türelem,
még pár nap várakozás...

Zagyi G.Ilona

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék
2014

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Karácsonyfám


Festettem egy karácsonyfát,
ágaira néhány gyertyát.
A tetejére rajzolok
egy különleges csillagot.
Hókusz-pókusz ecsetvonás,
fenyőzöldre kell a varázs.
Angyalhajak, vidám gyöngyök,
titokzatos üveggömbök.
Piros foltok, kicsi szívek,
habkarikák, tarka díszek.
Téli tájban kész a csoda,
teszem ide, teszem oda.
Asztalra, szoba falára,
úgy jó, ha mindenki látja.
Anya, apa, megdicséri,
igazira elcseréli.
Zagyi G.Ilona

2017. november 28., kedd

A mikulás útja




Évente csak egyszer látják,
megcsodálják szarvas szánját,
köszöntik a jó öreget,
sziporkázik a szeretet.

Holdudvarán kicsit pihen,
erőt gyűjt az ezüst fényben,
itt mindenki a barátja
a tejútra hajt a szánja.

Szél röpíti, megtréfálja
ősz szakállát megcibálja,
a mikulás nem haragos,
piros arcán mosoly ragyog.

Ám ideje nincs játékra,
kincsek lapulnak zsákjába.
Sok kis gyermek lesi, várja.
Kiknek álma, vágya,
az ő varázsa...

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona
Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Kedves Mikulásom



Esik hó vagy nem esik,
sok gyerek róla álmodik,
piros ruhás, ősz szakállas,
arca pírja mézes-mázas.

Csizmája már sokat látott
bejárta a nagy világot,
azt sem bánja, ha átfázott,
űzik-hajtják kívánságok.

Évente csak egyszer látom,
mivel jön én dehogy bánom.
Szánon -e vagy szarvas háton,
mindegy, mert én nagyon várom.

Néha csak úgy lopakodik,
kéményen jön, majd elszökik,
megtölti a csizmát, zoknit,
órákig nem tétovázik...

Létezése nem csak álom,
ajándékát megtalálom,
s mert évente visszavárom.
hű vendég az én barátom:
Drága kedves Mikulásom...

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

A mikulás rémálma




Odakint köszönti a téli varázs,
álmosan bóbiskolnak a rénszarvasok.
A szánon ott a megtömött zsákja,
minden a helyén, már indulhatott...

- Hohoho-hó - hol vannak a krampuszok,
mi ez a csönd? A manókat sem látja.
Szólongatja őket - Ejnye teremtette!
Gyorsan ide mind!- de hiába kiáltja.

Nem várhat rájuk, nincsen rá ideje,
felül a szánra, mozdulnak a szarvasok...
- Hohoho-hó!- megcsendül az üveghegy is,
- csak szaporán, sehol meg se álljatok... -

Hét határon túlról, csak egy pillanat,
a fogat mint a villám olyan sebes,
szemvillanás alatt maguk mögött hagyták
a mesélő, zengő, erdő rengeteget...

- Hohoho-hó mi van itt? - Senki se várja?
Se apró, se kicsi, se nagy gyerek...
Se csizma, se zokni nincsen a szobákban,
- hol járok én? Mi történt itt emberek?-

Hiszen telis-tele volt a postaláda,
még sosem volt ennyi titkos kívánság.
Gyerekek nélkül mit ér a mikulás...
hová lettek, kik a levelet megírták.

Apró kezek ébresztgetik, költögetik.
Ébresztő! Útra kelni itt az idő!
Az ágyában van. Csak rém álom volt.
A Sarkcsillag mosolya sürgető...

- Hohoho-hó! Micsoda nap!- Manók,
krampuszok mind itt vannak körülötte.
Kinn a rénszarvasok toporognak,
s már röpül is a szán a fellegekbe.

- Hohoho-hó!- Ragyog mosolygós arca.
Ez az igazi mikulás este! Várják!
Elégedetten, boldogan simítja
végig, hólepte ezüstös szakállát..

- Hohoho-hó! - Amerre jár, nyomában
felcsendül a legcsodásabb üdvözlés,
ami a Mikulásnak a legszebb dallam:
vidám gyermek kacaj, csendülő nevetés...

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona
Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

A vidám krampusz



Varázshegyi barlang-lakban,
élt egy kicsi krampusz gyerek.
Nem is látott még a világ
ily mosolygós szörnyeteget.

Volt szarva, sőt patája is,
ám de folyton nevetett.
Csóválták is a fejüket
a szörny tanítómesterek.

Mire való a kacagás.
Ijesztőnek kéne lenni!
Aki mindig így vigyorog,
attól nem fél soha, senki.

Gyűlt is a sok elégtelen
az ördögi bizonyítványban,
nem volt erre soha példa
ott a krampusz iskolában.

Szidták szegényt. Éjnye-bejnye!
Krampuszgyerek csak nevette.
A vizsgán a próbabábot,
mosolyogva rémisztgette.

Kegyelemből engedték át,
gyerekijesztgetős teszten.
Kigyógyul a nevetésből,
ha rém lesz mikulás esten!

Gyakorolta a tükörben,
hogy morcos legyen és mérges,
féljen tőle, aki látja.
Nevet. Ez sose lesz rémes!

Lesz, ami lesz, mennie kell,
majd a láncát megcsörgeti.
Nem is érti mire jó ez,
ijesztgetni mért kell neki.

Szarvasszánon Mikulás ült,
ajándékkal teli a zsák.
Már félúton vették észre
a virgácsokat otthagyták.

Törtek egy pár száraz ágat,
még időben, el sem késtek.
Varázslatos téli este!
Olyan szűkek a kémények...

Kicsi lurkó ébredezik.
Nyújtózkodik egy jó, nagyot.
Álmodtam a télapóról!
Most már tudom, hogy jó vagyok!

Volt vele egy kedves krampusz,
párnámon egy ágat hagyott.
Vidám lesz ma minden gyerek,
ha a krampusz így mosolyog!

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

A Mikulás süvege



Fent a hegyen házikó,
él benne egy ősz apó.
Mestersége ősi múlt,
vörös kucsma rásimult.

Még az apjától kapta,
kire ükapja hagyta.
Annak szőtte valaha,
az öreg, dédnagyanyja.

Nem egyszerű süveg ám,
benne van a tudomány.
Minden trükk és praktika,
a mikulás logika.

Állandóan nem hordja,
fél tőle, hogy elkopna.
Évente csak is egyszer,
ha eljő a december.

Kerek évi tanulmány,
merre lesz az útirány.
Puttonyában ajándék,
csokoládék, csemegék.

Bűvös, mikulás sapka,
ha hordja, érzi, tudja.
Ki a jó és rossz gyerek,
így látja a bölcs öreg.

Bejárja a világot,
s ha kincsét megtalálod,
láthatod, hogy nem mese:
A mikulás süvege.

Kicsi Kincsem

Zagyi G.Ilona
Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

A mikulás zsákja



Megkezdődött a munka a varázshegyi házban,
nagyon sok a kívánság és mindjárt mikulás van.
Sok kis manó sürög-forog, pakol és csomagol.
A műhelyben nagy a zaj, kicsi vonat zakatol.
Érkezik a sok ajándék, szét kell válogatni.
Névre szól itt minden darab, úgy kell zsákba rakni.
Szorgoskodik a manók között Tinka és Minka.
- Kakukk-kakukk, ebédidő! - Üt az órainga.
Üldögélnek egy sarokban, a kalács jólesik,
a vonat vesztegel, a műhely elcsöndesedik.
- Valamit nem nagyon értek. - suttog Minka halkan.
- Annyi sok itt az ajándék, de zsákból csak egy van.
Miért nem telik meg, hiszen napok óta rakjuk,
hová tűnik a sok játék, soha meg nem tudjuk?
Mellettük üldögélt a kedves arcú hóanyó,
mosolyogva hallgatja, mit beszél a két manó.
- Elmondom én kicsi manók, nincs különös titok.
Amit mi, itt beleteszünk, el is tűnik hipp-hopp.
A varázslat egyszerű, elviszi sok-sok zsákba,
a télapó segédeknek, szét a nagyvilágba.
- Erre bizony nem gondoltam, - csodálkozik Minka,
- de nagyszerű ez a varázs! - s megint üt az inga.
Újra indul a kis vonat, pöfögés, kattogás,
dalolnak a kis manók, vígan megy a pakolás.
Tudják, nem baj, hogy nem telik a mikulás zsákja,
mégis ott lesz az ajándék, annál, aki várja.

Zagyi G.Ilona
Kicsi Kincsem

2016
Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Mikulásváró


Végre megint december van!
Türelmetlen, nyughatatlan.
Didergős, de mézes-mázas,
csodavárós, gyereklázas.
Kérdezem a csillagokat.
A mikulás meglátogat?
Volt már nálunk tavaly télen,
hogy jó leszek, megígértem.
Gondolatban számolgatok,
jót és rosszat összeadok.
Kívánságom égig érő!
Meddig mér a jóságmérő?
Néhány csínyem beleszámít?
A mosolyom szívet lágyít.
Tudom, mert a nagyi mondta,
bár a csúzlim elkobozta.
Szót fogadok, amikor kell!
Fogat mosok minden reggel.
Sietek, ha szépen kérnek,
az oviból el nem kések.
Csúszik a jég. Recseg, ropog,
ha beszakad, nem nyafogok.
Verset mondok, énekelek,
piros pontot gyűjtögetek.
Sok a dolgom lótok-futok,
álmos leszek, elfáradok.
Anya súgja a fülembe:
"Jövök hozzád!" azt üzente.
Zagyi G.Ilona

2017. szeptember 7., csütörtök

Csak egy erdei séta... l.



Velem együtt lép az aprócska lába,
a keskeny ösvényen, az erdőt járva.
- Foghatunk lepkét? Olyan szép, nagy, cifrát!
Készítenék neki díszes kalitkát.
- Megsérülne hamar vékonyka szárnya,
elpusztulna szegény dobozba zárva.
- Mekkora földkupac! A hangyák vára?
- Régóta lakják, így nőtt ekkorára.
Csupa járat, zeg-zug, ez az otthonuk,
itt nem bántja senki, jól megy a soruk.
- Ott szalad valami zöld! Keressük meg!
A bokorba futott. Nincs itt... Hol lehet?
- Az bizony egy zöld gyík, már messze járhat,
mert mindentől fél, ami neki árthat.
- De én nem bántanám, játszanék vele!
- Egy élőlény nem ember játékszere.
- Látok egy mókust ott a fa tetején,
hű, ha megfoghatnám, haza vihetném.
- Szomorú lenne, itt él a családja,
dehogy vágyik ő semmilyen fogságba.
- A barátom lenne, velem aludna.
- Hiányozna neki saját odúja.
- Jajj nézd, egy őzike! Kell, őt akarom!
Őt ugye vihetem, befogadhatom?
- Biztos elkóborolt, kicsi még nagyon,
nemrég született, ezen a tavaszon.
Figyelj csak oda, ott jön a mamája,
épp most talált rá a kicsi fiára! -
Mosolyog a gyerek, elgondolkodik.
Csendben továbbmegyünk, nem vitatkozik.
- Otthon lenni jó... és így jó, szabadon.
Leülünk egy kicsit. Csend és nyugalom.
Kíváncsi napfény bekukucskál itt-ott.
Nincs semmi rejtélyes, nincsenek titkok.
Hallod? Hozzád szól, susog a lomb,
engedd őt élni... csak ennyit mond.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék
Zagyi G.Ilona

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

2017. szeptember 1., péntek

Szól a csengő



Üresek a játszóterek,
végetért a nyári szünet.
A sok gyerek hátán táska,
sietnek ma iskolába.

Szól a csengő, hívja, várja,
csillog a pad és a tábla.
Járnak ide rengetegen,
megtelik az osztályterem.

Előkerül füzet, könyvek,
szótfogadnak, csendben ülnek.
Köszöntenek betűk, számok.
Jó tanévet, iskolások!

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

2017. július 5., szerda

Pele-hon

Falban fészek. Egy menedék.
Élnek benne szürke pelék.
Jómódban és biztonságban,
padlásomon, pelevárban.

Hozzányúlni nem tanácsos,
soha nem volt barátságos.
Prüszköl, harap, foga éles,
pele-honra nagyon kényes.

Folyton bővül. Tettre készek.
Szobát rágnak, ha nem férnek.
Tágas a tér, széles padlás,
jól elkerülik a macskát.

Eleség is akad bőven,
a kertünkben s az erdőben.
Szorgalmasak nincsen szünet,
egész őszig tar a szüret.

Két nagy fámon van sok dió,
s terebélyes a mogyoró.
Sok a kosztos a rokonság,
Mókus viszi maradékát.

Nappal alvás, este rumli,
a padlásom életteli.
Viháncol sok pelegyerek.
Pelemama visít. Csendet!

Mire való verekedni!
Rossz gyereknek nem jár semmi!
Nagy a család. Összetartja.
Aki lusta, összeszidja.

Sorakozó! Vár a munka!
Irány ki a villanydrótra!
A vékony híd csak úgy rezeg!
Pele lába sose remeg.

Olyan mint egy akrobata,
van már benne gyakorlata.
Kutyám mérges, ugat, csahol.
Nem figyel rá, diót pakol.

Pelepapa ügyel arra,
megteljen az éléskamra.
Ingajárat oda-vissza,
szorgalom a jómód titka.

Tart a munka egész őszig,
jó a termés alig győzik.
Puha háncs és pihe gyűjtés,
télre kell a vacok bélés.

Rosszul alszik és mocorog,
hogyha fázik, foga vacog.
Békés csend, ha jó a kuckó,
alszik minden pelelurkó .

Hónapokig nyugodt álom,
csoda -e, hogy nagyon várom.
Füldugó sem kell éjjelre,
jót alszunk a téli csendben.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Rekedt tenor

 

Háztetőnkön él egy tenor,
rekedt hangján folyton dalol.
Szerenád szól reggel, este,
csak ne lenne berekedve.

Már hajnal óta kuruttyol,
egy békalánynak udvarol.
Mindennap csak azt fújja,
tisztességes a szándéka.

Eresz alatt van egy dézsa,
abban látom úszni néha,
majd megpihen cserép alatt,
jön a gólya, csöndbe marad.

Este újra dalra fakad,
nem hiába, társra akad.
Lesz család, békacsemete,
messze száll a béka bre-ke-ke...

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Koca anyó



Sötét égbolt,
figyel a hold.
Árnyék moccan
nagy titokban.
Egy vaddisznó.

Mindent feltúr,
nem kutat fúr.
Sárból dagaszt
jó, nagy torlaszt,
koca anyó.

Éhes. Látszik.
Vacsorázik.
Pondrót keres,
vagy gyökeret,
édes gumót.

Hű mekkora
éléskamra!
Nagy a bendő,
s asztalkendő
erdő, tarló.

Iszap, tócsa,
szomját oltja,
kulacsa nincs.
Kupacnyi kincs,
makk, s mogyoró.

Erdő mélyén
alszik békén
malackája,
s betakarja
háncs takaró.


Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Csak egy erdei séta ll.


 Ősz


A fák között járunk, fogom a kezét.
- Siessünk! - mondja - akarok gesztenyét!
Figurákat készítek, meséseket.
Gesztenye királylányt s hozzá herceget.
Kell makk és kökény, piros galagonya,
barna, tüskés héj lesz majd a korona.-
Keresem az ösvényt, csetlek és botlok.
Kapaszkodnak belém indák és bokrok.
- Oda nézz!- mondja - de furcsa árnyékok!
Talán itt élnek manók és koboldok.
Miért néma az erdő, ez mit jelent?
Hol van a madárdal, miért nagy a csend?
- Megváltozik minden, búcsúzik a nyár,
új otthont keres a költözőmadár.
Messze repül. Egy melegebb vidékre,
s akkor jön vissza, ha a télnek vége.
Aki itt marad, bírja a hideget,
madár és állat ilyenkor gyűjtöget.-
Egy tisztásra érünk, leülünk kicsit,
talán ha nem mozgunk, látunk valamit.
- Ni csak! Mi moccan? - Két süni toporog.
Súgja a gyerek - Én odaosonok.-
Nem volt elég gyors, visszagömbölyödtek.
Meredtek a tüskék. El sem köszöntek.
Megtörik a csend, most valaki kopog!
- Egy, kettő, három, négy...- halkan számolok.
Koppan és koppan. Hullik a faforgács,
széles fa törzsén egy díszes fakopáncs.
Piros a sapkája, a csőre hegyes.
- Miért fúr és farag? Valamit keres?
- Élelmet gyűjt, vagy odút javít éppen,
hánccsal béleli, ne fázzon a télen. -
Vörös folt mozdul a fa tetejében,
bújik előlünk lombok sűrűjében.
-Jajj az ,ott, egy mókus, annyira édes!
úgy hazavinném, ugye lehetséges!
- Nem menne szívesen. Nézd, ott a párja!
Azt hiszem van több is, nagy a családja.-
Krúg, krúg, krúg ! Kíváncsiskodik egy holló.
Úgy, úgy, úgy! Csúfolja egy cserfes szajkó.
Feleselnek, hogy ki is tudja jobban,
nem maradunk a furcsa hangzavarban.
Bogarak,lepkék, nyüzsög itt az élet,
dehogy van itt csend, ha jobban megnézed.
Reccsen az ág, egy őz jön közelünkbe,
ahogy észre vesz, eltűnik sietve.
- Olyan szépséges! De kár, hogy itt hagyott!
Talán majd egyszer vele is játszhatok.
Kezemből etetném. Bögrémből inna.
Lehet megszeretne nem vágyna vissza.
- Neki ez az otthon, nem baj hogyha fél,
mert leselkedik rá ezernyi veszély.
- Otthon lenni én is szeretek - mondja
s a kezem kicsit szorosabban fogja.
A forrásnál járunk, köveket keres,
válogat köztük, lapos legyen, kerek.
- Ajjaj! Kígyó!- Ugrik fel ijedten.
- Az csak egy sikló. Ne félj tőle kincsem!
Ő is megijedt. Látod, hogy menekül!
Már vissza sem néz, hupssz a vízbe merül.-
Vissza kéne mennünk, esteledik már,
Zenél a tücsök és int a napsugár.
Majd elfelejtettük, miért is jöttünk,
minden zsebünkbe mindenfélét tömtünk.
Van itt gesztenye, piros, zöld, s kék bogyó, .
s van még két maréknyi makk és mogyoró.
Feltámad az esti szél. Susog a lomb.
Őszies dallam, de igaz mesét mond.
Összehajolnak mögöttünk az ágak,
búcsút intünk az erdei világnak.
Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Diókóstolók



Holló Sanyi, Holló Maris
a diófán üldögélnek.
Figyelik a házat, kertet,
- "kong,klong, krug, krug".- Beszélgetnek.

Őszi színek, őszi zajok.
Kicsi mókus diót keres,
a két madár ámul, bámul,
ahogy surran, villámsebes.

Talált diót, meg is töri,
hull a csonthéj a fa alá,
jóllakottan elégedett,
futkározik fel és alá.

Holló Sanyi gondolkodik.
Jó ízű-e, finom lehet?
Röppen föl a diófára.
- Megkóstoljuk, hozok egyet!

A csőrében ott a dió.
- Nagyon kemény. Hogy törjük fel? -
Fejét rázza Holló Maris
- Nem lehet ezt madárcsőrrel.

- Kárba nem vész majd meglátod,
van itt ész, holló tudomány.
Röpüljünk csak el az útig,
a tervem kipróbálhatnám.

Terepjáró zötykölődik,
sok a kátyú, az út rögös.
Ledobja a kerék alá,
a kemény héj összetörött.

Nincs autó most már sehol,
szétnéznek még, türelmesek.
Kihalt az út, lakmároznak,
minden morzsát összeszednek.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Csak egy erdei séta...



Velem együtt lép az aprócska lába,
a keskeny ösvényen, az erdőt járva.
- Foghatunk lepkét? Olyan szép, nagy, cifrát!
Készítenék neki díszes kalitkát.
- Megsérülne hamar vékonyka szárnya,
elpusztulna szegény dobozba zárva.
- Mekkora földkupac! A hangyák vára?
- Régóta lakják, így nőtt ekkorára.
Csupa járat, zeg-zug, ez az otthonuk,
itt nem bántja senki, jól megy a soruk.
- Ott szalad valami zöld! Keressük meg!
A bokorba futott. Nincs itt... Hol lehet?
- Az bizony egy zöld gyík, már messze járhat,
mert mindentől fél, ami neki árthat.
- De én nem bántanám, játszanék vele!
- Egy élőlény nem ember játékszere.
- Látok egy mókust ott a fa tetején,
hű, ha megfoghatnám, haza vihetném.
- Szomorú lenne, itt él a családja,
dehogy vágyik ő semmilyen fogságba.
- A barátom lenne, velem aludna.
- Hiányozna neki saját odúja.
- Jajj nézd, egy őzike! Kell, őt akarom!
Őt ugye vihetem, befogadhatom?
- Biztos elkóborolt, kicsi még nagyon,
nemrég született, ezen a tavaszon.
Figyelj csak oda, ott jön a mamája,
épp most talált rá a kicsi fiára! -
Mosolyog a gyerek, elgondolkodik.
Csendben továbbmegyünk, nem vitatkozik.
- Otthon lenni jó... és így jó, szabadon.
Leülünk egy kicsit. Csend és nyugalom.
Kíváncsi napfény bekukucskál itt-ott.
Nincs semmi rejtélyes, nincsenek titkok.
Hallod? Hozzád szól, susog a lomb,
engedd őt élni... csak ennyit mond.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Sok száz éves fa



Még nem láttam ekkora fát!
Lehet kapni hozzá létrát?
Tetejére ha felmásznék,
a világon mindent látnék?

Te vagy itt a legidősebb.
Talán őrt állsz, örököset?
Öreg vagy már, nagyon kérges.
Megölellek. Vajon érzed?

Hány kisgyerek kéne ide,
kiknek keze összeérne?
Tíz barátom elég lenne?
Kéz a kézben, körbe körbe.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Csuszka pár



Terebélyes ágak között,
bájos, kicsi akrobata,
a fa törzsén föl és alá,
csúszik ide, csúszik oda.

Talán bizony lakást keres?
Apró szépség illeg-billeg,
- Ni csak, itt egy üres odu!
Párját hívja: cirreg-cirreg.

Nézegetik. Az ajtó nagy,
leszűkítjük, hordunk sarat,
ha kisebb lesz, otthonosabb.
Nekilátnak, tapasztanak.

Amíg száradnak a falak,
jó vastagon kibélelik.
Fakéreg és tűlevelek.
Itt kelnek ki majd a kicsik.

Harkály röpül. Menne haza.
Nem fér már be, szűk a nyílás.
Bent lapul a két kis szorgos,
kész a fészek csinosítás.

Sürgés, forgás, tüsténkedés,
biztonságos a menedék.
Buzgólkodó a csuszka pár,
kártevőkből van itt elég.

Telnek-múlnak,napok, hetek.
A fészekben kilenc tojás.
Koppan kis csőr, a héj reped.
Kilenc, pici szívdobbanás.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.

Különös koncert



Hosszú csápok amit látok.
Mi bújik a kéreg alatt?
Kitapogat óvatosan,
Meleget vár? Talán nyarat?

Júniusban előbújik,
egy fényes, fekete frakkban.
Előkelőn illeg-billeg,
a szép, nyári alkonyatban.

Röppen föl a csalitosba,
üldögél a virágbokron.
Eltűnődik szomorúan
- nyakkendőm nincs, csak a hangom.

Cifra lepke libben mellé.
- Szomjas vagyok. Ön a pincér?
- Nem. Kérem, én, zenész vagyok.
Fellépek, a tücsök kísér.

- Hangverseny lesz, éji zene?
Megvárom, ha megengedi.
Előkerül tücsökmester.
- Cincér fiam, lássunk neki!

Így csendült fel a szerenád!
Figyeld csak az esti csendben.
Táncolnak az apró árnyak,
csillagfényes bálteremben.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.