Gólya

Romos ház a falu szélén.
Otthont ad a füstös kémény.
Tetejében fészekcsésze,
gólya madár építménye.

Tél elűzi, tavasz várja.
Visszatér az otthonába.
Rést tömköd, ragaszt és javít.
Tataroz és kitakarít.
.
Ünneplőben, büszkeséggel,
kúp alakú hosszú csőrrel,
fél lábon áll, úgy szerepel.
Nem felesel, csak kelepel.

Mocsaras vidéken lépdel.
Vajon mit keres a réten?
Lám mindig talál eleget,
békát, pockot és egeret.

Szép az élet kelep-kelep,
tágas itt a vadászterep.
Lépten-nyomon mindig akad,
ugrik,mászik sok jó falat.

Kutat, keres, s ez nem móka,
ebédet vár a fióka.
Jóllakottan elégedett,
szendereg a gólyagyerek.

Kicsi Kincsem / Ilona Zagyi Gáborné /

Kacsa család

Nádas alján szép, nagy fészek,
benne tizenhárom tojás.
Kacsamama melengeti.
Huszonnyolc nap várakozás.

Megreped a tojás héja,
s tizenhárom puha-pihés
bújik elő szépen, sorban.
Kezdődhet a lépegetés.

Vajon hová tityeg-totyog
tizenhárom Kicsi kacsa?
Kacsasorban egymás után.
Hívja őket anyjuk szava.

Csusszannak is be a tóba,
úszik mind a tizenhárom.
Kacsa mama hápog büszkén:
ők itt, az én nagy családom.

Kicsi Kincsem / Ilona Zagyi Gáborné /

Gyökér-falvi történetek l. rész hangos-mese

Télűző babonák

Összeadták egy batyuba,
csupa színes, fényes darab,
hozzá vidám, tarka kalap. 
Szalmatestet rejt a ruha.

Gúnya alatt ott a rontás,
bajforrása minden rossznak.
Messze viszik és dalolnak:
kisze, kisze, kiszehajtás.

Kacagva fut a sok fruska.
Lesz is jussa, aki adott,
aki irigy átkot kapott.
Tépik sorba, ez a sorsa.

Parton hever minden dísze.
Kisze-bábú széjjelszakadt,
"banya"csomót visz a patak.
Mit jósol a sodró vize?

Talán bizony férjhez menne,
boldog lesz -e, egészséges?
Lesz szerelem, szenvedélyes?
A kínt, örvény húzza, vigye.

Hol nincsen víz, tűzre kerül,
s amíg hevül, elég a baj,
dal és kacaj, nagy a zsivaj.
A füst elszáll, az ég derül.

Fűzfaágra színes szalag,
néhány kifújt, hímes tojás.
Villő kincse. Mosoly-varázs.
Titka van a szóvirágnak.

Barkaágak egy csokorban.
Mágikus a bolyhos virág?
Körülvesz az ősi világ.
Gyógyul, éled, mert tavasz van...

Kicsi Kincsem / Ilona Zagyi Gáborné /

Kuszma

Levél zörren.
Surran csendben,
egy pikkelyes,
szép-kék pettyes.
Kígyó volna?

Korhadt ágak,
furcsa árnyak.
Talán bujkál?
Kikukucskál.
Nem ártana.

Sűrűn pislog,
nincs itt titok.
Kedvesen néz,
bár nem merész,
nyelvét nyújtja.

Reccsen az ág.
jajj megfogják!
De mint a csík,
fürge a gyík.
Opssz a farka!

Letört darab
az áldozat,
s bár rövidült,
megmenekült
a kis kuszma.

Ilona Zagyi Gáborné

Húsvéti mosoly...

Lustán bámészkodott a telihold,
furcsa dolog, amit észrevett:
Tojást őriz fészkében a nyúl,
talán valami tévedés lehet...

Micsoda madárfüttyös ébredés...
Kíváncsin kacsint felkelő napfény,
mi visszacsillant harmatcseppeken,
édes, tavaszillatot hordott a szél.

Lappangó titok a levegőben,
a kakas már elkukorékolta.
A gazdasszony ma is korán kelt,
bari bégetett az akolba`.

A tyúkot kiscsibék kísérték,
hívta őket hangosan kotyogva,
a békés, kapirgáló társaságot,
pajkos szellő végig cirógatta.

A kút káváján gerlepár pihent,
a sürgő mozgolódást figyelve,
ma bizony nem kell a vízre várni,
valaki a vödröket telemerte.

Ünnepi terítő az asztalon,
a vázában frissen szedett barka,
szorgalmas kezek gyűjtögették,
rendezték e díszes csokorba.

Hívogató, csábító teríték,
rajta illatos kalács és sonka,
mellette a kancsóban vöröslő,
garatingerlő, jóféle borocska.

Takaros, fonott kosárkában
kézzel festett, hímes tojások,
szívből, vendégeknek készültek,
ajándéknak szánták a jányok.

A lócán üldögélt a két cserfes,
egyik még a másik haját fonta,
miközben jókedvűn nevetgélt a
két virágszál, Juliska, Mariska.

Lopakodó árnyak közeledtek,
óvatos lépések a kert alatt,
riadtan röppentek el a gerlék,
nyomukban csak egy-két pihe maradt.

A víz loccsan... sikolt a jány,
riadtan pördül a rokolya,
kalap mellett díszes szalag,
széles a legények mosolya...

Kicsi Kincsem / Ilona Zagyi Gáborné /

Fakopáncs

Egy hang riaszt.
Bont és lyukaszt.
Fireg-forog.
Farag, kopog,
egy furcsa ács.

Lécek között
szinte pörög.
Oly elegáns,
tarka ruhás,
piros sapkás.

Tetőről lóg,
mint egy nagy pók.
Mit vés vajon
fönt a falon?
Hull a forgács.

Csőre koppan,
nem titokban.
Zeng a környék,
Vés a vendég.
Nagy fakopáncs.

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné

Zajos-dalos

Kinyit-kinyit.
Vizit-vizit.
Licit-licit.
Mennyit-mennyit?

Csacsog-csacsog.
Kapok-kapok.
Nagyot-nagyot
adok-adok.

Csivit-csivit.
Kicsit-kicsit.
Törik-törik,
csalit-csalit.

Kincset-kincset,
viszek-viszek.
Tied-tied,
csipet-csipet.

Várom-várom,
párom-párom.
Tudom-tudom,
csalom-csalom.

Piheg-piheg.
Hiszek-hiszek.
Zizeg-zizeg,
fészek-fészek.

Ragyog-ragyog,
napos-napos.
Dalos-dalos,
zajos-zajos.

Panasz-panasz.
Vigasz-vigasz.
Igaz-igaz.
Tavasz-tavasz.

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné

Vakond

Bársony bundás,
kis vakond ás.
Ágas-bogas
alagutat.
Vadászfolyosót.

Bányász lehet,
vagy földműves?
Kincset keres?
Veszedelmes
betolakodó?

Ne félj tőle.
A föld őre.
Vakond lakás
nem ásatás.
és nem is rabló.

Van ám esze.
Lapát keze,
erős karma
a szerszáma,
így nem kell ásó.

Folyton járja,
kijavítja,
hol beszakad.
Gyűjt bogarat,
s ha akad, pondrót.

A kert átka
tudománya.
Elhal gyökér,
hová betér
a kis földjáró.

Borókaág,
tüskéje vág,
s a nagy sárfű
vakondűző,
mert orrfacsaró.

Róka és nyest
zsákmányra les.
A sok bucka
elárulja,
hogy épp merre jár.

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné

Teknős Béla

Teknőc Béla
olyan béka,
nagy súlyt visel,
házat cipel,
csontos páncélt.

Bele bújik,
nem is látszik.
Ablak sincsen,
alszik csendben.
Tücsök zenél.

Kell a csonthéj,
sok a veszély.
Őrzik falak,
böjtöl sokat.
Csalja napfény.

Zsibbad lába,
fáj a háta.
Kikukucskál
a mocsárnál.
Nem kell fedél.

Előbújik,
vígan úszik.
Gyorsan halad,
parton akad
fű és levél.

Pocak telik.
Sütkérezik.
Ráér nagyon,
nem kell vagyon.
Házba nem fér.

Bír a gonddal,
ha nincs koplal.
Szép ez a nyár,
s ha lassan jár,
úgy tovább él.

Kicsi Kincsem
Ilona Zagyi Gáborné