2017. július 5., szerda

Pele-hon

Falban fészek. Egy menedék.
Élnek benne szürke pelék.
Jómódban és biztonságban,
padlásomon, pelevárban.

Hozzányúlni nem tanácsos,
soha nem volt barátságos.
Prüszköl, harap, foga éles,
pele-honra nagyon kényes.

Folyton bővül. Tettre készek.
Szobát rágnak, ha nem férnek.
Tágas a tér, széles padlás,
jól elkerülik a macskát.

Eleség is akad bőven,
a kertünkben s az erdőben.
Szorgalmasak nincsen szünet,
egész őszig tar a szüret.

Két nagy fámon van sok dió,
s terebélyes a mogyoró.
Sok a kosztos a rokonság,
Mókus viszi maradékát.

Nappal alvás, este rumli,
a padlásom életteli.
Viháncol sok pelegyerek.
Pelemama visít. Csendet!

Mire való verekedni!
Rossz gyereknek nem jár semmi!
Nagy a család. Összetartja.
Aki lusta, összeszidja.

Sorakozó! Vár a munka!
Irány ki a villanydrótra!
A vékony híd csak úgy rezeg!
Pele lába sose remeg.

Olyan mint egy akrobata,
van már benne gyakorlata.
Kutyám mérges, ugat, csahol.
Nem figyel rá, diót pakol.

Pelepapa ügyel arra,
megteljen az éléskamra.
Ingajárat oda-vissza,
szorgalom a jómód titka.

Tart a munka egész őszig,
jó a termés alig győzik.
Puha háncs és pihe gyűjtés,
télre kell a vacok bélés.

Rosszul alszik és mocorog,
hogyha fázik, foga vacog.
Békés csend, ha jó a kuckó,
alszik minden pelelurkó .

Hónapokig nyugodt álom,
csoda -e, hogy nagyon várom.
Füldugó sem kell éjjelre,
jót alszunk a téli csendben.

Kicsi Kincsem gyermekversek, mesék fényképe.