A mikulás útja

Évente csak egyszer látják,
megcsodálják szarvas szánját,
köszöntik a jó öreget,
sziporkázik a szeretet.

Holdudvarán kicsit pihen,
erőt gyűjt az ezüst fényben,
itt mindenki a barátja
a tejútra hajt a szánja.

Szél röpíti, megtréfálja
ősz szakállát megcibálja,
a mikulás nem haragos,
piros arcán mosoly ragyog.

Ám ideje nincs játékra,
kincsek lapulnak zsákjába.
Sok kis gyermek lesi, várja.
Kiknek álma, vágya,
az ő varázsa...

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

Kedves Mikulásom

Esik hó vagy nem esik,
sok gyerek róla álmodik,
piros ruhás, ősz szakállas,
arca pírja mézes-mázas.

Csizmája már sokat látott
bejárta a nagy világot,
azt sem bánja, ha átfázott,
űzik-hajtják kívánságok.

Évente csak egyszer látom,
mivel jön én dehogy bánom.
Szánon -e vagy szarvas háton,
mindegy, mert én nagyon várom.

Néha csak úgy lopakodik,
kéményen jön, majd elszökik,
megtölti a csizmát, zoknit,
órákig nem tétovázik...

Létezése nem csak álom,
ajándékát megtalálom,
s mert évente visszavárom.
hű vendég az én barátom:
Drága kedves Mikulásom...

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

A mikulás rémálma

Odakint köszönti a téli varázs,
álmosan bóbiskolnak a rénszarvasok.
A szánon ott a megtömött zsákja,
minden a helyén, már indulhatott...

- Hohoho-hó - hol vannak a krampuszok,
mi ez a csönd? A manókat sem látja.
Szólongatja őket - Ejnye teremtette!
Gyorsan ide mind!- de hiába kiáltja.

Nem várhat rájuk, nincsen rá ideje,
felül a szánra, mozdulnak a szarvasok...
- Hohoho-hó!- megcsendül az üveghegy is,
- csak szaporán, sehol meg se álljatok... -

Hét határon túlról, csak egy pillanat,
a fogat mint a villám olyan sebes,
szemvillanás alatt maguk mögött hagyták
a mesélő, zengő, erdő rengeteget...

- Hohoho-hó mi van itt? - Senki se várja?
Se apró, se kicsi, se nagy gyerek...
Se csizma, se zokni nincsen a szobákban,
- hol járok én? Mi történt itt emberek?-

Hiszen telis-tele volt a postaláda,
még sosem volt ennyi titkos kívánság.
Gyerekek nélkül mit ér a mikulás...
hová lettek, kik a levelet megírták.

Apró kezek ébresztgetik, költögetik.
Ébresztő! Útra kelni itt az idő!
Az ágyában van. Csak rém álom volt.
A Sarkcsillag mosolya sürgető...

- Hohoho-hó! Micsoda nap!- Manók,
krampuszok mind itt vannak körülötte.
Kinn a rénszarvasok toporognak,
s már röpül is a szán a fellegekbe.

- Hohoho-hó!- Ragyog mosolygós arca.
Ez az igazi mikulás este! Várják!
Elégedetten, boldogan simítja
végig, hólepte ezüstös szakállát..

- Hohoho-hó! - Amerre jár, nyomában
felcsendül a legcsodásabb üdvözlés,
ami a Mikulásnak a legszebb dallam:
vidám gyermek kacaj, csendülő nevetés...

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

A vidám krampusz

Varázshegyi barlang-lakban,
élt egy kicsi krampusz gyerek.
Nem is látott még a világ
ily mosolygós szörnyeteget.

Volt szarva, sőt patája is,
ám de folyton nevetett.
Csóválták is a fejüket
a szörny tanítómesterek.

Mire való a kacagás.
Ijesztőnek kéne lenni!
Aki mindig így vigyorog,
attól nem fél soha, senki.

Gyűlt is a sok elégtelen
az ördögi bizonyítványban,
nem volt erre soha példa
ott a krampusz iskolában.

Szidták szegényt. Éjnye-bejnye!
Krampuszgyerek csak nevette.
A vizsgán a próbabábot,
mosolyogva rémisztgette.

Kegyelemből engedték át,
gyerekijesztgetős teszten.
Kigyógyul a nevetésből,
ha rém lesz mikulás esten!

Gyakorolta a tükörben,
hogy morcos legyen és mérges,
féljen tőle, aki látja.
Nevet. Ez sose lesz rémes!

Lesz, ami lesz, mennie kell,
majd a láncát megcsörgeti.
Nem is érti mire jó ez,
ijesztgetni mért kell neki.

Szarvasszánon Mikulás ült,
ajándékkal teli a zsák.
Már félúton vették észre
a virgácsokat otthagyták.

Törtek egy pár száraz ágat,
még időben, el sem késtek.
Varázslatos téli este!
Olyan szűkek a kémények...

Kicsi lurkó ébredezik.
Nyújtózkodik egy jó, nagyot.
Álmodtam a télapóról!
Most már tudom, hogy jó vagyok!

Volt vele egy kedves krampusz,
párnámon egy ágat hagyott.
Vidám lesz ma minden gyerek,
ha a krampusz így mosolyog!

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

A Mikulás süvege

Fent a hegyen házikó,
él benne egy ősz apó.
Mestersége ősi múlt,
vörös kucsma rásimult.

Még az apjától kapta,
kire ükapja hagyta.
Annak szőtte valaha,
az öreg, dédnagyanyja.

Nem egyszerű süveg ám,
benne van a tudomány.
Minden trükk és praktika,
a mikulás logika.

Állandóan nem hordja,
fél tőle, hogy elkopna.
Évente csak is egyszer,
ha eljő a december.

Kerek évi tanulmány,
merre lesz az útirány.
Puttonyában ajándék,
csokoládék, csemegék.

Bűvös, mikulás sapka,
ha hordja, érzi, tudja.
Ki a jó és rossz gyerek,
így látja a bölcs öreg.

Bejárja a világot,
s ha kincsét megtalálod,
láthatod, hogy nem mese:
A mikulás süvege.

Kicsi Kincsem
Zagyi G.Ilona

A mikulás zsákja

Megkezdődött a munka a varázshegyi házban,
nagyon sok a kívánság és mindjárt mikulás van.
Sok kis manó sürög-forog, pakol és csomagol.
A műhelyben nagy a zaj, kicsi vonat zakatol.
Érkezik a sok ajándék, szét kell válogatni.
Névre szól itt minden darab, úgy kell zsákba rakni.
Szorgoskodik a manók között Tinka és Minka.
- Kakukk-kakukk, ebédidő! - Üt az órainga.
Üldögélnek egy sarokban, a kalács jólesik,
a vonat vesztegel, a műhely elcsöndesedik.
- Valamit nem nagyon értek. - suttog Minka halkan.
- Annyi sok itt az ajándék, de zsákból csak egy van.
Miért nem telik meg, hiszen napok óta rakjuk,
hová tűnik a sok játék, soha meg nem tudjuk?
Mellettük üldögélt a kedves arcú hóanyó,
mosolyogva hallgatja, mit beszél a két manó.
- Elmondom én kicsi manók, nincs különös titok.
Amit mi, itt beleteszünk, el is tűnik hipp-hopp.
A varázslat egyszerű, elviszi sok-sok zsákba,
a télapó segédeknek, szét a nagyvilágba.
- Erre bizony nem gondoltam, - csodálkozik Minka,
- de nagyszerű ez a varázs! - s megint üt az inga.
Újra indul a kis vonat, pöfögés, kattogás,
dalolnak a kis manók, vígan megy a pakolás.
Tudják, nem baj, hogy nem telik a mikulás zsákja,
mégis ott lesz az ajándék, annál, aki várja.

Zagyi G.Ilona
Kicsi Kincsem
2016

Mikulásváró

Végre megint december van!
Türelmetlen, nyughatatlan.
Didergős, de mézes-mázas,
csodavárós, gyereklázas.

Kérdezem a csillagokat.
A mikulás meglátogat?
Volt már nálunk tavaly télen,
hogy jó leszek, megígértem.

Gondolatban számolgatok,
jót és rosszat összeadok.
Kívánságom égig érő!
Meddig mér a jóságmérő?

Néhány csínyem beleszámít?
A mosolyom szívet lágyít.
Tudom, mert a nagyi mondta,
bár a csúzlim elkobozta.

Szót fogadok, amikor kell!
Fogat mosok minden reggel.
Sietek, ha szépen kérnek,
az oviból el nem kések.

Csúszik a jég. Recseg, ropog,
ha beszakad, nem nyafogok.
Verset mondok, énekelek,
piros pontot gyűjtögetek.

Sok a dolgom lótok-futok,
álmos leszek, elfáradok.
Anya súgja a fülembe:
"Jövök hozzád!" azt üzente.

Zagyi G.Ilona